Geréb Marika: Ünnep, fűszerezve

“Ha a blogom ősolvasója voltál, ha szeretted a transindexes cikkeimet, vagy a cimborás, közoktatásos írásaimat osztottad ezerrel vagy csak száznyolcvannal a facebookon, akkor gyere el. S ha ki nem állhatsz, akkor is gyere el. Utána vagy állhatsz, vagy bebizonyosodik, hogy igazad volt, így is, úgy is lesz egy jó estéd. Így Mikulás előtt :D”

A fenti szöveg a megszokott Gergely Edó-s hangnemben csalogatta a kolozsvári közönséget a Macska, bazsalikommal  című kötet “bemutogatására”. A találkozásra Mikulás előestéjén a Gaudeamus könyvesboltban került sor. A beszélgetést Balázs Imre József és Köllő Kata kérdései terelték mederbe, és szó volt mindenről: színről és árnyékról, műfajról és műfajtalanságról, itthonról és távollétről, érettségről, korról, tiszteletről és tiszteletlenségről.

Gergely Edónak korábban meséskönyvei jelentek meg, a Monyómesék a Koinónia könykiadónál, a Mese az élet világáról pedig az Ábel kiadónál. Ezektől a fikciós történetektől lényegesen eltér a mostani kötet stílusa. Műfailag pontosan meghatározhatatlan publicisztikai írások, egykori blogbejegyzések, cikkek, szösszenetek ezek az irodalom és újságírás határán. Olyan szövegek, amelyekből nem csak kikandikál, hanem egyenesen kiszól, kacsint és nyelvet nyújt a szerző, időnként megsimogat, máskor barackot nyom az olvasó fejére. Pont ebben más, mint a legtöbb objektivitásra, korrektségre, jólneveltségre törekedő írás: az a bátorság, szabadság, felvállalt pökhendiség, amivel Gergely Edó különböző témákhoz hozzányúl és amiket megszellőztet, a nem mindig trendi gondolatmenet kissé kényelmetlen helyzetbe hozzák a szövegek olvasóit. Hát még élőben, tehetné hozzá Edó ismeretségi köre. A szövegek hangja és Edó hangja között viszont nincs nagy különbség: a hintázó kislány előtt nincs fal (Balázs Imre József hívta fel a figyelmet a Macska, bazsalikommal és Szilágyi Júlia nemrég megjelent, Álmatlan könyv című kötete közötti vizuális összecsengésre), nincs, ami kordába zárja. Van viszont árnyék, van másik oldal: Árnyékom van, és nem félek használni.  

Mintha ez lenne, számomra legalábbis, kimondatlanul, a kötet legnagyobb tanulsága.