MACSKA BAZSALIKOMMAL
"Most ismerkedem vele, lassan, megrágva, szakaszosan nyelve, mert ez ínyencség, amit nagyon szeretek!
A mondataidat imádom. Megszaladnak, amikor nem várom, és megtorpannak, amikor szintén nem várom. Mintha szöknének, szöktetnék a jelentést, pedig épp fordítva. A jelentés ott van, jelentőségteljesen, igazul. Erre akkor jön rá az ember, amikor visszanéz, újból elolvassa a mondatokat. Mit is olvastam? Igen. És ez így igaz, és ezt egyszerűbben, szebben, tömörebben nem is lehetne megfogalmazni. Hát ilyen a könyved. Már elsőre kétszer olvasom, mert nehezen adja meg magát, mint egy öntudatos nő . De aztán!!!!"
(Réka, Macska bazsalikommal)
"Olvasom a könyvedet. Kitalálod, melyikkel kezdtem?
Igen, a Miért nem lettem színásznővel. Gyanítottam, hogy csak lesz benne valami mikeses emlék. És úgy volt. No, de nem ezt mérjük. Számomra az a fontos, milyen nézőpontot talál magának a szerző.
Szeretem, amikor valaki magát egy emelt nézőpontból elemzi, figyeli. Ezt magas szinten műveled. Ugyanakkor könyörtelenül leásol a dolgok, jelenségek legmélyére.
Igen, nem szórakoztató olvasmány, de a lélek rejtett zugaiba elvisz.
Én szívesen járom be az íróval ezeket a területeket.
Mert végül minden, de minden ott dől el.
S Edóból lám, lám író lett, aki most új hangon szólal meg úgymond."
(Salek, Macska bazsalikommal)
"Azt hittem egy délután elolvasom Edó kéziratát. Nem így lett. Jó sok délután eltelt, mire végigrágtam magam az összes történeten, és sok idő eltelt, mire gondolatban minden harcot megvívtam Edóval s aztán saját magammal, mert ugye nem könnyű azzal szembesülni,hogy mindig a másiknak van igaza.
Gergely Edó, bár fiatal nő, a lelke bölcs, akár a nagy öregeké. Hihetetlen belső itánytűjével - számomra legalábbis - bámulatosan lavíroz a hétköznapok hatalmas, és apró-cseprő gondjai között. A most összegyűjtott szösszeneitben (mert műfajilag nem is tudom, hová sorolhatnám) első látásra banális , “bármelyikünkkel megtörténhetett volna” mesékből jut el a mélyebb, szinte mindig meg( és fel - )rázó tulajdonképpeni üzenethez. Nekem, az ízig-vérig 2o. sőt mostmár 21. századi városi lánynak, nem könnyű elfogadni Edó igazságait. Főleg úgy , hogy nem is akar meggyőzni igazáról, csak úgy mondja, meséli a dolgait, mintha teljesen természetes lenne, hogy a mai rohanós, türelmetlen, szüntelenül versenyzős, álszent és kötekedős világban van egy csaj, aki nem szorong, nem kételkedik, nem sértődik meg, nem Facebook függő, nem kapkod, nem akar szebb és szexibb lenni, … nem olyan mint mi nagyon sokan. És ez idegesítő, nyilván.
Szóval vitatkozva olvastam végig a könyvet. És 38-szor jutottam arra a következtetésre, hogy akármennyire idegesít is, igaza van, úgy kellene csinálni az Életet, ahogy ő mondja: “állj meg, lélegezz, mosolyogj”. És megszerettem."
(Albert Antal Orsolya, Macska bazsalikommal)
"Ha nem egyéb, megtaláltad a sajátos hangütésedet ebben a játékosan komoly, könnyedén mély mesélésben.
Bevallom, lélek szeméről szóló meséd ütött meg jobban.
Merthogy megtalálod a képet: igen, ha vannak ilyen szemek, azt azonnal kilopkodjuk, hazavisszük, kisajátítjuk, és főleg kényelmesen fogyasztható (lásd: tévé előtt csokoládét, mogyorót majszoló, távirányítóval kapcsolgató fogyasztó) egyszóval megszerezhető valamivé alakítjuk. De rögtön.
Hát, köszönöm ezt is. Hogy ezt megírtad.
Szerencsés rajzosod, formaterveződ van. Jó kézbe venni a könyvet."
MESE AZ ÉLET VIRÁGÁRÓL
"A karácsonyi angyal es a Hold mesédet több osztálynak is elolvastam egy meggyújtott gyertya és egy fenyőág hangulatában. Eddigi osztályoknak nagyon tetszett VII, X, XII, és én is úgy éreztem, hogy útravalót kapnak ezáltal Karácsonyra és az Életre."
A karácsonyi angyal és a Hold meséjét fogyatékos gyerekek vitték színre Csíkszeredárban, Király Anna vezetésével. Érdeklődtem, milyen volt az előadás. Ezt válaszolta:
"Amit hátulról láttam, arra csak azt tudom mondani, hogy nagyon ügyesek voltak- az izgalom az természetesen megtette hatását, de ennek ellenére, ügyesek voltak ( és biztos vagyok, hogy messziről nem izgultak úgy, annyira, mint én :))) huhh ) ami még kimondottan érzékelhető hatás volt pl. hogy utolsók voltunk a szereplésen és már a teremben is zaj volt, a türelmetlenség hallatta magát, de mikor lekapcsoltuk a fényeket és elkezdődött, akkor csend lett -és tényleg elkezdődött a CSODA, valami olyan amivel eddig nem talalálkoztak, nem ismertek, igazi csoda és a csend mellé a végén nagyon nagy tapsot kaptak :))) ezek eléggé egyértelmű jelek, azt hiszem! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem őket, együtt lehettem ezekkel az emberkékkel...és ezt Neked is köszönöm!!!!!"
(Salamon András (Salek) a Mese az élet virágáról meséskönyvről)
Bűvös, bájos mézet, úgy hogy édességén... Olyan ez a könyv, mint Arany János Toldijának álom-allegóriája. Ha életünk százféle szúrós, csörtető bajától üldözötten belépünk puha, pasztell, kerekded világába, egy szempillantás alatt gömböt varázsol körénk szóból, képből. Körülölel, és felemel a lélek, a teremtő fantázia magasába. A mesék szerzője, a grafikus, de még a tördelő is ért a varázslathoz: e könyv lapjain kivirít, és ahány mese, annyi színt, illatot és bűvös, bájos mézet kínál az életvirág. Minden virág jelkép, és minden mese egy-egy kis allegorikus történet, amely kibontja, megmagyarázza a virágok jólismert vagy éppen a szerző által kitalált titkos üzenetét. Tanuljunk virágnyelven Gergely Edó könyvéből.
(Zsigmond Emese)
Hogy fölfedezzük, mit jelentenek számunkra a virágok, képzeljük el, milyen lenne nélkülük? És MI LENNE VELÜNK MESE NÉLKÜL? Hiszen a mesék a lélek virágai - a búskomorság, öregség és terméketlenség legjobb ellenszerei. E kötet meséiben az élet nektárját ízlelhetjük. Megtanítanak bennünket önfeledt virágszagolgatás közben tündérekkel társalogni, orrolni és utána az orrunkat vidáman egymáshoz dörzsölni, földet morzsolgatni az ujjaink között, az esőben ugrálva vidáman tapsikolni - csupa a teljes élethez nélkülözhetetlen útravaló. Szívből ajánlom e lélek-fakasztó, gyönyörű meséket gyermekeknek éppúgy, mint a felnőtt olvasóknak, akik segítségükkel visszatalálhatnak ifjúságuk virágaihoz.
(Pressing Lajos)
Egy felnőtt mesél ebben a könyvben, de nem egy szokásos, hétköznapi felnőtt, hanem egy olyan, akinek gyermekmódú lelke van. Ez bizony egy talány, de már tudom is, hogy mi a megoldás: Edó a bennem lakó gyereknek mesél, aki ott ül valahol legeslegmélyen, és csak akkor dugja ki a fejét, ha ilyen módon szólítják meg, ahogyan Edó teszi. Mert ezt érdekes módon egyből megérti, pedig Edóul van, de a gyerekek és a felnőttekben lakó legeslegmélyebb gyerek ért Edóul. Ismerik egymást valahonnan az időn túlról és csak üldögélnek, mosolyognak, bólogatnak – „Ez az, hallod?” - „Hát persze” – mondják: Edó mesél…
(Pápes Éva)
OLVASÓK A MONYÓKRÓL
Amit én folyamatosan tanulok tőled, az a fajta őszinteség, ami csak a nagyon kicsi gyerekeknél és a nagyon bölcs öregeknél szokott jelen lenni. A te Monyód is erről szól valahol nekem, a nagyon kicsi gyermek nézőpontjának tiszta fókuszáról. Ebből a fókuszból bizony az élet néha rettenetesen és elviselhetetlenül tisztátalan és bonyolult és beragadt... De mégis valamiért benne kell legyünk, talán, hogy olyasmit tanuljunk tőle, mint a barátnőd által elővett aranyszőrű bárány mese, tanuljunk meg igazán szívből nevetni a beragadtságainkon... HA EZT MÁR TUDJUK, TISZTA SZÍVBŐL, AKKOR AKÁR MEHETÜNK IS... De addig dolgunk van vele. (Pápes Éva)
Előzőleg már ismertem az expozíciót. Azt szerettem, kedves volt. Lássuk a folytatást.
Olvasás közben igyekeztem magamat is figyelni, mint egy színházi előadáson.
Eredmény: határozottan jól éreztem magam az előadáson. Melynek egyik mércéje nálam az is, hogy: van-e olyan mozzanata a játéknak, amikor nem érzem azt, hogy ülök a nézőtéren, és nézem ezt v. azt az előadást. Hát nálad bőven volt. Mert nem könnyű kioldani azt, hogy én most itt ne, olvasom Gergely Edóka irományát.
Olyan könnyed természetességgel léped át oda-vissza a fikció, vagy mondjuk a nem evilági határait. Ezt nagyon szeretem. Mert ott vannak velünk, bennünk, körülöttünk a monyók. Ez nem vitás. Csak a megjelenítésük bonyolult. És ez nálad nem technikai kérdés, afféle "írói bravúr", hanem természetes megnyilvánulás.
Aztán ez a mi Edónk szépen elmondja a meséiben életünk nagy, meg/feloldhatatlan kérdéseit. A férfi és a nő örök történetét. És mennyit tudsz a férfi lélekről! És nem "női szemmel" látod, láttatod. Mint ahogy magadat is "kívülről" szemléled.
Ennek a játékos szövegnek megvan a maga mélysége (gondolom, nem zavar ha a Kis herceget említem, bizonyára mások is megtették) De említhetem egy súlyosabb kollégádat: Eugene Ionesco. Ő idős korában váltott. Erősen kezdte foglalkoztatni a "másik" világ. ennek egyik remekműve a Pietonul aerului / A légben járó. Alig hiszem, hogy olvastad, és mégis ugyanazt látod, mint ő.
Ami a könyvtől függetlenül, gyakorló nagyapaként, egy kissé elgondolkoztat, mondhatnám: aggaszt. Mi lesz Márkussal. A Márkusokkal. Mert felnő egy új nemzedéke a fiúkáknak, akik az otthon ülő értelmiségi, pszichológiailag magasan képzett anyukák szemefénye, akiknek Anyu volt a partnerük, játszótársuk gyermekkorukban. Mondhatnám az odaadó anyai szeretet/rajongás üvegházában töltik életük meghatározó szakaszát. Ezt most előre nem lehet bemérni. Csak annyit látok, hogy valami nagyon másképp lesz. Hogy jó, vagy nem jó, azt nem lehet megbecsülni.
Valahogy hiányoznak az Apák a képből (legtöbb esetben nem is lehet apai jelenléttel számolni...) Ha meg jelen vannak, akkor úgy vannak jelen, hogy nincsenek jelen.
Meg ilyesmik.
De mi most a könyvet ünnepeljük.
Szépen elvitted a történetet Olthévízre.
Azt is bizonyára már többen elmondták, hogy szenzációs illusztátort rendelt neked a Gondviselés. Nevetni fogysz, lehet, nem is ismert téged személyesen az illusztrátor, de olvasás közben több képen is az Anyuka határozottan reád emlékeztetett... Aztán, miután ezt felfedeztem, már majd mindenik rajzon láttam valamit belőled benne
Még arra is gondoltam olvasás után, hogy milyen messze, alacsonyabb szintű régióban van e könyvhöz viszonyítva mindaz, amit a doktorátus és a vele járó fertelmes
dolgok jelentenek. Messze ezek fölött lebegsz.
Maradj a magasban!
Köszönöm a könyvet. Nem csak a tárgyi valóságában.
(Salek)
Edó drága ... kisfiamat szerettem volna megajándékozni a monyóiddal, csak sajnos későn ébredtem fel, így hiába törtem a fejem, hogy hogyan szerezhetnék be egyet karácsony estéig, reménytelen volt. Le is mondtam róla. Majd később, gondoltam. Aztán ma, amikor a fiamék waldorfos bazárjában a Kónya Ádám Művelődési Házban sürögtem-forogtam... megpillantottam. Ennél nagyobb az öröm csak akkor volt, amikor altatás után végre belelapozhattam, és le sem tudtam tenni. És azt éreztem, hogy ezekkel a mesékkel nemcsak a gyermekeinkben, hanem bennünk is helyére kerülnek a "dolgok", legalábbis nagyon sok belőlük. Köszönöm Edó, hogy megajándékozhattam magamat is és a gyermekeimet ezekkel a mesékkel. Legyen egy csendes, áldott, szép karácsonyotok! (Boldizsár Katalin)
Nagyon szépen köszönjük a karácsonyi ajándékot,már neki is feküdtünk az előszobába ! Dóri nem akarja abbahagyni. (...) Már az este csinált egy könyvjelzőt hozzá, egy kicsi leánykamonyóval, lehet hozzánk is beköltözik vaegy mostanába, az a gyanúm....:))) (Toók Ágnes)
Este 10 körül. Az esti meseolvasás után a fiúk még az ágyukban matattak. Balázs még a könyveit nézegette, vagyis „olvasott”. Csongor nem bírja kivárni az esti meseolvasásokat, ő előre elolvassa a meséket, s aztán szívesen újrahallgatja tőlem. Megint ezt csinálta, most a Monyómesékkel. Egyszer csak felsóhajt: Anya, bár csak vastagabb volna ez a könyv, mindjárt befejezem, bár csak lenne folytatása. Erre Balázs: Anya, kérd meg Edót, írja meg a Monyó 2-t, a Monyó 3-as, a Monyó 4-et, és a Monyó 6-ot. (Szikszai Boné Ildikó)
OLYAN klassz a könyved, hogy a monyók javára félretettük a Végtelen történetet egy időre 🙂 (Csűrös Réka)
Szia! a tegnap megjott a meses konyv postan! Az este elolvastam szinte vegig! Reg nem olvastam ilyen jo izuleg! (Bratu Annamaria)
Edo - a Monyomeseidet negyedik alkalommal olvassuk ki. Kerdeztem ma a gyerekeket, hogy meseltek-e a suliban, oviban a Monyokrol? Mire ok - anya, varazslatokrol nem beszelunk...(Csata Éva)
Fiamnak megigertem, h feltetelenul levelet irunk neked...
Az angyal Monyomeseket hozott nekunk, elotte a Szivarvanybol ismertuk a szereploket. Mar akkor elterveztuk, hogy megvesszuk, de a nagy unnepi rohanasban soha nem volt ido elmenni egy konyvesboltig. Igy hat igazan nagy orom volt Szenteste, amikor Tas (5 eves) lehamozta a konyvrol a csomagolast. Attol kezdve egy kicsit hozzank is bekoltoztek a Monyoid, a varazs, a csoda. Beosztottuk. Minden estere ket meset, hogy tovabb tartson. Ha majd lankadni kezd ez a mese-elmeny, ismet elkezdjuk. Koszonet es hala neked ezekert a szertartasos csoda-varo estekert, en is legalabb annyira elveztem és megeltem, mit kisfiam. (Tas és Tünde)
"Hm... hát az történt, hogy keresgéltem meséket, szövegeket. A mesékkel az a helyzetem, hogy "nem szeretem" őket, azaz a népmeséket nem bírom olvasni, hallgatni (csak, ha nagyon muszáj). Próbálok ezen változtatni, de eddig annyira mentem, h nagyon megszerettem Lázár Ervint, valahogy általa a meséket is meg tudom közelíteni. Na, ez volt csak a bevezető, mert most jön a lényeg a könyvtárból kölcsönöztem a könyveket és talakoztam a Monyómesékkel ésss most már bővült a palettám, aminek NAGYON tudok örülni, mert most már Lázár Ervin mellé tudom mondani a Te neved is, mert az a helyzet, hogy Monyóékba szerelmes lettem! Ha azt mondom, hogy szép mesék, az kevés, mert ez "csak" egy szó... de nagyon megszerettem őket!" (Anna)
Kinek szíve odahúz, keze-lába odacsúsz... Gergely Edó monyó-könyvét lapozgatva ez a moldvai csángó táncszó jutott eszembe. Biztos vagyok abban, hogy az apróságok keze-lába ellenállhatatlanul "odacsúszik" e csodaszép meséskönyvhöz, odahúzza őket a szemük, a szívük. Előbb Kürti Andrea tündéri, egyszerre részletgazdag és nagyvonalú rajzai, majd az apró-cseprő monyó-történetek végzik el a varázslatot. A világ hajol le a törpenéphez, vagy a szikuma teremtmények nőnek világméretűvé? Mindegy. A fontos csak az, hogy a varázslat megtörténik: arányos lesz a gyermekekhez a világ. (Zsigmond Emese)
"Nem tudom, milyenek a monyók. Mindig másak és mindig máshonnan bukkannak elő" - így kezdődnek az elsőkötetes kolozsvári szerző, Gergely Edó monyós meséi. Hogy kik is a monyók valójában? Apró szőrmókok, a napfény, a meleg és az éltető eső szerelmesei. Kicsit másak, mint mi, emberek, akik akkor is szeretünk panaszkodni, mikor semmi okunk nem lenne rá. Mert ha igazából tudnánk, mi bánt, akkor nem nyafognánk folyton. Ehhez azonban idő kell, ami manapság ritka kincs. A szerző monyólányokról és monyófiúkról szóló mai meséit olvasva nemcsak ezekkel a kedvesen csacsogó aprócska lényekkel ismerkedhetünk meg, hanem azt is megtudhatjuk, hogy milyen is az élet valójában, milyen igazi értékek vannak manapság veszendőben. (Makkai Kinga)
GERGELY EDÓ MESÉI: UTAZÁS A BELSŐ VILÁG FELÉ
„Nagy feladatnak érzem, hogy valaki mesét ír. Aki mesét ír, az kiválasztott vala mi képpen. Én az írásban teremtődöm” – nyilatkozta nemrég Gergely Edó, a mesék szer zője alkotó munkája mikéntjéről és miértjéről.
Meggyőződése és a mesék teremtett világához való viszonyulása valami képpen tet ten érhető mindenik itt olvasható meséjében. Ezekben az írásokban mindenképpen di cséretes, hogy sem üzenetük, sem megformálásmódjuk nem a gyermek „feje fölött” akar a felnőtthöz szólni a meseírás ürügyén. Hiszen manapság szinte divat gyer mek iro dal mat írni, és ebben a trendben gyakran megfigyelhető, hogy a gyermekirodalomnak titulált és akként eladott írások üzenete tulajdonképpen a felnőtteknek szól, mintegy ki kacsint a szövegből meseíró felnőtt a meseolvasó felnőttnek: mi ezt értjük, ugye, amit a gyermek nem?
Gergely Edó írásai úgy szólnak a gyermekhez, és ugyanakkor úgy szólnak a felnőtthöz is, hogy az üzenet kívül-belül egyaránt őszintén és valóban a címzettnek szól. Ha gyerek olvassa-hallgatja a mesét, hozzá, ha pedig felnőtt, akkor valóban a felnőtthöz is. Titokteremtés, titokkeresés, katarzis, népmesei vonalvezetés és indíttatás, kérdésfeltevés és a válaszadás lehetőségének kibontása oly módon fonódik egybe ezek ben az írásokban, hogy az olvasó gazdagabban pillanthat fel a könyvből a mese el ol va sása után, mint amikor belekezdett. És ami még a mesék érdeme, hogy tértől-időtől függetlenül érvényes az üzenetük, ha úgy tetszik, időtlenségbe ágyazottak. Mint maga a szerző fogalmazta meg: a mese utazás a saját kényelmetlenségeinkbe vagy azokon keresztül. Utazás önmagunk felé, szembenézés önmagunkkal. (Kiss Judit)